A pálma magja

A pálmafák magjainak mérete nagyon változatos lehet. Vannak olyan pálmafajok, amelyek magja alig 6 mm átmérőjű, míg a világ legnagyobb virágos növényének magja is egy pálmától származik: ez a tengerikókusz (Lodoicea maldivica). A pálmamagok nagy részét egy tápláló szövet, az endospermium alkotja, ami hosszabb ideig biztosít élelmet a csírázó növény számára, mint a legtöbb virágos növény esetében. Például a kókuszdió "teje" és fehér húsa is az endospermium része. A pálma embriója kicsi és hengeres vagy hegyes alakú. A magok formája kerek vagy hosszúkás lehet, felszínük lehet sima vagy bonyolultan mintázott. Néhány magot kemény héj borít, ami ellenáll a víznek és a levegőnek. Gyakran még a gyümölcsből származó rostok is rátapadnak a magra, még tisztítás után is.

A pálmamagok csírázásának típusai

A pálmamagok csírázása kétféleképpen történhet. Az egyik típus a "távoli csírázás", amikor a csíranövény a magtól egy bizonyos távolságra fejlődik ki. Először a sziklevél nyele tör elő a magból, amit sokan tévesen az első gyökérnek gondolnak, mivel hasonlít rá. Ez a rész lefelé nő a talajba, néha mélyen, és az alján megduzzad. Ebből a duzzanatból fejlődik ki a csíranövény elsődleges gyökere (másnéven gyököcske) és a növény hajtása. A gyököcske az a rész, amely a csírázás kezdetén lefelé növekszik, és a talajban kialakítja a növény későbbi elsődleges gyökérzetét. Maga a sziklevél a magban marad, és egy felszívó szervként működik, amit hausztóriumnak hívnak. Ez a hausztórium tápanyagokat juttat a fiatal növénybe az endospermiumból. A távoli csírázású pálmafáknál az elsődleges gyökér egy ideig megmarad, és oldalgyökereket hoz létre. Ilyen pálmafajok például a Chamaerops humilis (Lószőrpálma), a Livistona chinensis (Kínai legyezőpálma), a datolyapálmák és a Washingtonia robusta (Mexikói legyezőpálma) is.

A másik típusa pálmamag csírázásnak a "közeli csírázás". Ilyenkor a sziklevélnek csak egy kis része bukkan elő a magból, és egy "gomb" elnevezésű, megduzzadt formát alkot, ami a mag felszínéhez simul. A gyököcske (radicula) és a rügyecske (a növénycsírának kikelő rügyes része) a gomb aljáról és tetejéről fejlődik ki. A közeli csírázású pálmáknál az első gyökér általában vékony és rövid életű, helyét hamar átveszik a növény száránál fejlődő járulékos gyökerek. Ahogy a távoli csírázásnál, itt is van egy hausztórium a magban, amely az endospermiumból szívja fel a tápanyagokat. Közeli csírázású pálmafák közé tartozik például a Dypsis lutescens (Areca pálma), az Archontophoenix alexandrae (Alexandra pálma) és a Cocos nucifera (Kókuszpálma). A Kókuszpálma esetében a csírázás első szakaszai a maghoz tapadó rostos gyümölcsfalban történnek, amit csak a héj eltávolításával lehet megfigyelni.

Számos pálmafaj, például a Bismarck pálma, a csíranövény tengelyét mélyen a talajba temeti. Ezek a fajok speciális gondozást igényelnek, amiről a későbbiekben még részletesen lesz szó ebben a cikkben.

A pálmamagok eredete, forrásai

A magokat gyűjthetjük magunk is (például a környéken található fákról, ha van rá lehetőség), vagy vásárolhatjuk kereskedelmi forgalmazóktól. A gyűjtésnek több előnye is van: a gyűjtő általában pontosan tudja, mennyire friss és érett a mag, valamint ismeri annak származását. Ha tárolni kell a magokat, a gyűjtő maga határozhatja meg a tárolási módszereket és az időtartamot. A kereskedelmi forgalmazók nagyobb mennyiséget és többféle fajt kínálnak, valamint ők végzik a magok tisztításának időigényes feladatát, amihez speciális felszerelésre van szükség. Ugyanakkor a vásárolt magok életkora és csírázási aránya sokszor nem ismert, ezért érdemes előzetesen mintát tesztelni a megvásárolni kívánt magokból (lásd a következő részt).

A mag érettsége

A magokat általában akkor érdemes begyűjteni, amikor a gyümölcs teljesen beérett (teljes színét mutatja), vagy közvetlenül azután, hogy lehullott a fáról. Néhány kivétel azonban létezik. Például a Syagrus romanzoffiana (Királynőpálma) zöld gyümölcseiből származó magok jobban csíráznak, mint a félig érett vagy érett magok. Ez valószínűleg azért van, mert az érett gyümölcsben olyan anyagok találhatók, amelyek gátolják a csírázást (Broschat és Donselman, 1987). A Roystonea regia (Kubai királypálma) esetében az érett gyümölcsök magjai lassabban csíráztak, mint a félig érett vagy zöld gyümölcsök magjai, de végül az éretlen magok közül kevesebb csírázott ki (Broschat és Donselman, 1987).

A pálmamag életképessége

A pálmamagok életképessége változhat ugyanazon faj egyedei között, sőt, még ugyanazon fa esetében is évről évre. A magok kora és a tárolási módszerek (lásd a következő részt) közvetlenül befolyásolhatják, hogy mennyi mag fog végül kicsírázni. Egyes pálmafajok magjai csak 2-3 hétig maradnak életképesek, mint például a latánpálmák (Latania spp.), míg mások, mint a Dypsis lutescens (Areca pálma), megfelelő tárolás mellett akár több mint egy évig is megőrizhetik életképességüket (Broschat és Donselman, 1986). Vásárlás előtt érdemes mintát tesztelni a magok életképességéről. Néhány termelő a magúsztatási tesztet ajánlja, amely során a magokat vízbe helyezik, és az úszókat életképtelennek tekintik, de érdemes óvatosnak lenni ezzel a módszerrel. Bizonyos pálmafajok magjai természetüknél fogva úsznak, mivel víz által terjednek, és előfordulhat, hogy ezek közül is több kicsírázik. Számos elismert módszer létezik a magok életképességének gyors tesztelésére egy véletlenszerű minta alapján.

Megfigyelés

Vágjunk fel egy mintát a magokból, és vizsgáljuk meg az endospermiumot. Az endospermium legyen szilárd, és az apró embrió, a sejtmag jól láthatóan töltse ki a kamráját, amely a mag egyik végén található. Ha az endospermium puha és szivacsos, az embrió összezsugorodott, elszíneződött vagy hiányzik, illetve ha a maghéj sérült vagy romlott állapotban van, akkor a mag valószínűleg nem életképes. Az életképes kókuszmagok rázáskor hallhatóan lötyögnek. Ha nem hallunk ilyen hangot, akkor a mag vagy éretlen, vagy túl száraz.

Tetrazolium-klorid teszt

Készítsünk 1%-os tetrazolium-klorid oldatot (10 g/l). Vágjunk félbe néhány magot, hogy hozzáférjünk az embrióhoz, majd az embriót tartalmazó részt tegyük az oldatba. A tartályt helyezzük sötét helyre legalább 2 órára (néha akár egy teljes napra is szükség lehet). Ha az embrió részben vagy teljesen pirosra vagy rózsaszínre színeződik, akkor valószínűleg életképes. Ha nem látunk elszíneződést, akkor a mag valószínűleg nem életképes.

Elektrolit-szivárgás teszt

A pálmamagok életképességét sikeresen megállapították olyan speciális eszközökkel is, amelyek az elektrolit-szivárgást mérik, ami a maghártyák épségének mutatója, és befolyásolja a magok életképességét.

A pálmamagok tisztítása

A pálmamagokat általában egy húsos vagy rostos gyümölcsfal (mezokarpium) veszi körül, amit a legtöbb esetben el kell távolítani tárolás vagy ültetés előtt. A Dypsis lutescens (Areca pálma) magjait viszont tisztítatlanul is el lehet ültetni, és ezek a magok közvetlenül a betakarítás után is csíráznak. A kókuszpálma magját nem kell meghámozni ültetés előtt, mivel a csíranövény már a gyümölcs belsejében elkezd csírázni, mielőtt kibújna.

Ha csak kevés magot kell tisztítani, ezt késsel könnyen megtehetjük, levágva a gyümölcshúst. Nagyobb mennyiség esetén érdemes gépi tisztítást használni. Az olyan fajok, mint az Areca pálma, vékony gyümölcsfallal rendelkeznek, így könnyen tisztíthatók, ha a magokat egy erős, nagy szemű szitán átdörzsöljük és vízzel lemossuk, vagy egy vödör vízben kézzel ledörzsöljük, majd leöblítjük.

Számos pálmafaj gyümölcshúsa irritáló anyagokat, például kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz, amelyek kézi tisztításkor kellemetlenséget okozhatnak. Ezért ajánlott kesztyűt viselni az alábbi fajok gyümölcseinek kezelésekor: minden Caryota (Halfarokpálma), a legtöbb Chamaedorea, a Carpentaria acuminata, a Roystonea fajok, valamint az Arenga pálmák.

A legtöbb pálmamagnak szüksége van arra, hogy vízben áztassák, hogy a húsos gyümölcsfal (mezokarpium) megpuhuljon és fermentálódjon. A vizet lehetőség szerint naponta cserélni kell. A gyümölcs akkor áll készen a feldolgozásra, amikor a mezokarpium könnyen benyomható. Ekkor a gyümölcsöket magtisztító gépbe helyezik, amely ledörzsöli a fermentálódott gyümölcshúst a magról. A pépet kimossák a gépből és az alul összegyűlik. Egy kis betonkeverő gép, amelyet durva homokkal vagy kaviccsal töltöttek meg, szintén jól működhet erre a célra. Mindkét esetben folyamatosan vízzel öblítik a magokat a gépek működése közben. A kemény vagy nagyon rostos pálmagyümölcsöket kaviccsal vagy kővel összekeverve, majd többször rájuk lépve is meg lehet tisztítani. Néha még olyan módszert is alkalmaznak, hogy teherautóval áthajtanak a megpuhult gyümölcsöket tartalmazó zsákokon. A megtisztított magokat tárolás előtt 1-2 napig levegőn kell szárítani.

A pálmamagok tárolása

A pálmamagokat a legjobb rögtön a tisztítás után elültetni, de ha ez nem lehetséges, fontos a megfelelő tárolás. A tisztított és levegőn szárított magokat gombaölő szerrel, például tirámmal vagy kaptánnal kell beporozni, majd műanyag zacskóban, 18–24°C-on kell tárolni. Viszont van némi bizonyíték arra, hogy a gombaölő szer maradéka csökkentheti a csírázást, ha magvetéskor is rajta marad (Meerow, 1994). A legtöbb trópusi pálmamag életképességét elveszti, ha 15°C alatti hőmérsékleten tárolják. Vizsgálatok szerint az Areca pálma magjai 23°C-on több mint egy évig tárolhatók anélkül, hogy jelentős életképesség-veszteség lenne, míg a Kubai királypálma magjai 9 hónapig, a Királynőpálmáé 4 hónapig, és a Törpe datolyapálmáé 8 hónapig őrzik meg életképességüket. Érdekes módon, a Kubai királypálma magjai 9 hónap tárolás után jobban csíráztak, mint ha azonnal elültették volna őket.

A Butia capitata (Kocsonyapálma) magjairól kiderült, hogy a megfelelő csírázáshoz szükség van egy száraz tárolási időszakra. Ennek hossza a hőmérséklet csökkenésével nő: 90 nap 25°C-on, 120 nap 15°C-on, és 150 nap 5°C-on (Carpenter, 1988b). Ugyanakkor Broschat (1998) megállapította, hogy ennél a fajnál a kemény maghéj eltávolítása, és a magok azonnali elültetése sokkal jobb csírázási eredményeket hozott, mint a száraz tárolás (lásd a Szkarifikáció részt). Általánosságban elmondható, hogy a szezonális éghajlatú területekről származó pálmák jobban elviselik az alacsony hőmérsékletű tárolást. Például az Coccothrinax argentata (Floridai ezüstpálma) és a Leucothrinax morrisii magjai egy hétig kibírták a -20°C és -9°C közötti hőmérsékleteket anélkül, hogy életképességüket elveszítették volna (Carpenter, 1988a; Carpenter és Gilman, 1988). A trópusi fajok, mint a Dypsis lutescens (Areca pálma) viszont elpusztulhatnak, ha 24 órán át 4°C-on tárolják őket (Broschat és Donselman, 1986).

Ültetés (vetés) előtti előkezelés

A pálmamagok lassú és egyenetlen csírázása miatt nagy az érdeklődés az ültetés előtti kezelések iránt, amelyek felgyorsíthatják a csírázást vagy egyenletesebb eredményeket hozhatnak. A kereskedelmi pálmatermesztőknek azonban mérlegelniük kell, hogy ezek a magkezelések mennyire érik meg a plusz munkával járó költségeket.

Vízben áztatás

Gyakori ajánlás, hogy a pálmamagokat ültetés előtt 1–7 napig áztassuk vízben, naponta cserélve a vizet. Ez az előkezelés akkor hasznos, ha a mag már átvészelte a nyugalmi állapot követelményeit (ha vannak ilyenek), bár kevés pálmafajt teszteltek ezzel kapcsolatban. Az áztatás után a magokat azonnal el kell ültetni, mert a vízben való áztatás utáni tárolás másodlagos nyugalmi állapotot idézhet elő. Egyes fajok, mint a Sabal palmetto (Közönséges szabalpálma), Serenoa repens (Fűrészpálma), Phoenix roebelenii (Törpe datolyapálma), és Dypsis lutescens (Areca pálma) jól reagálnak az előáztatásra. Ugyanakkor néhány faj, például a Syagrus romanzoffiana (Királynőpálma) és a Roystonea regia (Kubai királypálma) esetében nem találtak különbséget az áztatott és nem áztatott magok között, sőt, a Phoenix roebelenii negatívan reagált az áztatásra. Azonban a vízben való áztatás általában nem jelent kockázatot a magokra nézve.

Áztatás gibberellinsavban (GA₃)

Több kutató is beszámolt arról, hogy a magok 1–3 napos áztatása 10–2000 ppm koncentrációjú gibberellinsavban (GA₃) felgyorsította a csírázást (Doughty et al., 1986; Nagao & Sakai, 1979; Nagao et al., 1980; Odetola, 1987). Egy tanulmány szerint 10–25 ppm is hatékony volt több faj esetében (Odetola, 1987). Ugyanakkor a gibberellinsav használata torzulásokat vagy túlzott megnyúlást okozhat a csíranövényeknél és néha azt is megakadályozhatja, hogy a csíranövény stabilan megálljon (Broschat és Donselman, 1987, 1988). Emiatt, bár a GA₃ előáztatás gyorsíthatja a csírázást, nem ajánlott a használata.

Szkarifikáció

A pálmamagnál végzett szkarifikáció során a mag kemény, csontos héját (endokarpiumát) vékonyítják el, amely akadályozhatja a víz felvételét. Ezt mechanikusan lehet megtenni a mag felületének dörzsölésével, amíg az endospermium láthatóvá válik, vagy savas módszerrel, ahol a magokat hígított vagy tömény kénsavban (H₂SO₄) áztatják 10–30 percig. A szkarifikáció javította a csírázási arányt számos kemény maghéjú pálmafajnál (Holmquist és Popenoe, 1967; Nagao et al., 1980; Odetola, 1987). A Butia capitata (Kocsonyapálma) esetében a teljes endokarpium eltávolítása jelentősen javította a csírázási arányt és sebességet (Broschat, 1998). Az endokarpiumot satuban lehet megrepeszteni, vagy nagyobb mennyiségek esetén diótörő géppel. Mivel minden Butia endokarpium 1-3 magot tartalmaz, így akár 100 endokarpiummal több mint 100 csíranövényt is elő lehet állítani. Azonban a mechanikus vagy savas scarifikáció során fennáll a veszély, hogy az embrió megsérül. Ezért ezt a módszert csak kemény, vízáteresztő maghéjú magoknál ajánlott alkalmazni. Azoknál a fajoknál, amelyek lassan vagy egyenetlenül csíráznak, először érdemes próbaként szkarifikációt végezni, mielőtt az egész állományt kezelnénk.

A pálmamagok ültetése (vetése)

Cserepek, edények

Számos csíráztató edény használható a pálmamagoknál, például cserepek vagy lapos tálcák. A cserepek jobbak, mert mélyebb talajréteget biztosítanak és jobb a vízelvezetésük. A mély gyökerű fajoknál, különösen azoknál, amelyek a csíranövény tengelyét a talajba temetik, gyakran használnak facsöveket, PVC-csöveket vagy más improvizált edényeket, hogy elegendő mélységet biztosítsanak a fejlődéshez. Egyes termesztők inkább nagy, emelt ágyásokba vetik a magokat, amelyeket fából vagy salakblokkokból készítenek. Bármilyen tartályt is használunk, a legfontosabb az, hogy jó vízelvezetést biztosítson, hogy a felesleges víz eltávozzon a szubsztrátumból.

Ültetőközeg

A pálmamagtakaráshoz használt csírázási szubsztrátumnak jól kell vezetnie a vizet, ugyanakkor meg kell tartania némi nedvességet is. A túlzott szárazság és nedvesség váltakozása káros lehet a csírázás során. A szubsztrátum részecskemérete nem lehet túl nagy, és nem szabad szétesnie az ismételt öntözés hatására. A tőzegmoha és perlit 1:1 arányú keveréke gyakran jól működik különböző faiskolai körülmények között. A szubsztrátum összetételét az alapján kell módosítani, hogy milyen környezetben fog csírázni a mag. Például a teljes napsütésben csíráztatott magoknak nagyobb vízmegtartó képességű szubsztrátumra van szükségük, mint az árnyékban lévőknek, ha egyébként minden feltétel azonos.

Ültetési mélység és távolság

A pálmamagok ültetési mélysége a mag méretétől és a termesztett fajtól függ, de még fontosabb, hogy a környezeti feltételek határozzák meg. Ha a magokat teljes napsütésben csíráztatjuk, akkor fontos, hogy szubsztrátummal fedjük le őket, hogy ne száradjanak ki. Árnyékos helyen viszont sekélyebb ültetés javasolt. Nagyobb magok esetében ez azt jelentheti, hogy csak enyhén nyomjuk a talajba, úgy, hogy a tetejük látható maradjon. Az öntözés gyakorisága is hatással van az ültetési mélységre: napsütésben sekélyebbre is ültethetjük a magokat, ha rendszeresen öntözzük, hogy a szubsztrátum nedves maradjon.

Az ültetési sűrűség attól függ, hogy mi lesz a csíranövények végső felhasználása, illetve milyen gyorsan tervezi a faiskolai üzemeltető az átültetést. Sok termesztő sűrűn szórja be a kisebb (kb. 6 mm átmérőjű vagy kisebb) és közepes méretű (12–25 mm átmérőjű) pálmamagokat a csíráztató tartályba, akár a szubsztrátum teljes felületét lefedve magokkal. Ez akkor megfelelő, ha a palántákat később csoportosan ültetik át (például Areca pálmák vagy Chamaedorea fajok esetében), vagy ha még a gyökérfejlődés előtt szétválasztják őket. Ha azonban a csíranövényeket nem tervezi gyorsan átültetni, jobb, ha a magokat némi távolságra ültetik egymástól. A nagyobb magokat, különösen az olyan nehezen átültethető fajoknál, mint a Bismarckia, gyakran egyesével vetik az edényekbe.

Csírázási feltételek

Hőmérséklet

Szinte minden pálmafaj magas hőmérsékletet igényel a gyors és egyenletes csírázáshoz. Az ideális hőmérséklet-tartomány 21–38°C között van, de a legjobb eredményeket valószínűleg 29–35°C között érhetjük el. Például az Acoelorraphe wrightii magjai a legjobban 33–39°C hőmérsékleten csíráznak, míg 30°C alatt csak 11%-os csírázási arányt értek el (Carpenter, 1988a). A Leucothrinax morrisii és a Cocothrinax argentata 33–36°C-on csíráztak a legjobban, míg 25°C alatt kevés mag kelt ki (Carpenter, 1988a; Carpenter és Gilman, 1988). A Butia capitata (Kocsonyapálma) magjai pedig 39°C-on csíráztak legjobban az első 2–3 hétben, majd 30°C-on folytatódott a csírázási időszak (Carpenter, 1988b). Bár néhány kutatás szerint a váltakozó hőmérsékletek 12 órás intervallumokban javíthatják bizonyos fajok csírázási arányát (Carpenter 1987, 1989), ez a módszer nem igazán praktikus a legtöbb termesztő számára.

Mivel a pálmamagoknak magas hőmérsékletre van szükségük a csírázáshoz, érdemes a magokat a melegebb hónapokban elvetni. Ha ez nem lehetséges a friss magok elérhetősége miatt, a talaj hőmérsékletét más módszerekkel is növelhetjük. Alulról fűthetjük a csíráztató edényeket, vagy átlátszó műanyaggal lefedve megtarthatjuk a meleget. Az is segíthet, ha a tartályokat hőtároló felületre helyezzük, ami néhány fokkal megemelheti a hőmérsékletet.

Fény

Sok pálmafaj az erdő lombkoronájának alsó rétegében csírázik, még akkor is, ha később teljes napsütésben növekszik, például a Kubai királypálma. Ezek a csíranövények teljes napsütésben is csírázhatnak, de leveleik kifakulhatnak ilyen körülmények között. Sok termesztő úgy véli, hogy bár a levelek kifakulnak, a gyökérnövekedés és az általános fejlődés teljes napsütésben jobb. Árnyékban csírázva a növények levelei mélyebb zöldek lesznek. Néhány faj, mint a Licuala grandis (Bokopálma) jobban fejlődik árnyékban, és az ilyen fajok magjait is árnyékban kell csíráztatni. Ezek a csíranövények teljes napsütésben gyakran kifakulnak, megégnek, és akár el is pusztulhatnak. Azok a fajok, amelyek természetes élőhelyükön nyílt területeken nőnek, gond nélkül csíráznak teljes napsütésben. Fontos az ültetési mélységet a fényviszonyokhoz igazítani (lásd az előző részt).

Vízellátás

A pálmamagnak egyenletes nedvességre van szüksége a csírázás korai, kritikus szakaszában, amikor a sziklevél nyele (távoli csírázásnál) vagy a gomb (közeli csírázásnál) először megjelenik a magból. Ebben az időszakban a túlzott váltakozás a nedves és száraz periódusok között károsan befolyásolja a csírázási arányokat. Ha a csíráztató szubsztrátum nem kap automatikus öntözést, érdemes átlátszó műanyaggal lefedni a tartályokat, hogy megőrizzük a megfelelő talajnedvességet. Fontos azonban, hogy a túlöntözést is elkerüljük, mivel az ugyanolyan káros lehet. A szubsztrátum felszínén soha ne legyen álló víz.

Trágyázás, tápoldatozás

A pálmák csíranövényeinek az első két hónapban a csírázást követően nincs szükségük kiegészítő trágyázásra. A magban lévő endospermium biztosítja a csíranövény számára a szükséges tápanyagokat ebben az időszakban.

Csírázási idő

A pálmamagonkénti csírázási sebesség, egyenletesség és a teljes csírázási arány nagyban függ a fajtól, de még az ugyanazon fajhoz tartozó növények magjai között is eltérő lehet. Sőt, egy adott növény különböző években gyűjtött magjai is különbözően csírázhatnak. Például a Washingtonia robusta (Mexikói Washington-pálma) magjai akár 2 héten belül elkezdhetnek csírázni, míg a Dypsis lutescens (Areca pálma) magjainak 3–4 hétre van szüksége, a Chamaedorea elegans (Gyompálma) magjai viszont több hónapig is inaktívak maradhatnak, és aztán akár több mint egy éven át fokozatosan csírázhatnak. Ha olyan pálmafaj magjait ültetjük, amelyekkel korábban nem volt tapasztalatunk, vagy kevés információ áll rendelkezésre a csírázásukról, türelmesnek kell lennünk, amíg a magok egészségesek. Egy részletes lista a különböző pálmafajok csírázási adatairól megtalálható Wagner (1982) munkájában.

A csíranövények átültetése

A pálmák csíranövényeit átültethetjük közvetlenül a csírázás után, vagy miután kialakult 1–2 levél (Murikami és Rauch, 1984). Az átültetés célja a gyökérzet zavarásának minimalizálása, ezért érdemes még azelőtt elvégezni, hogy a gyökerek körbefordulnának a tartályban, vagy összegabalyodnának a szomszédos növényekkel. Az átültetést a melegebb hónapokban érdemes végezni, amikor a gyökérnövekedés gyorsabb. Az első átültetéskor a csíranövényeknek általában egy hosszú gyökerük van, ezért kisebb cserépbe ültetjük át őket, amely elég helyet biztosít a gyökereknek, de nem túl nagy. Egyre több termesztő használ mély cserepeket, amelyek alja nyitott, és az így kialakuló "légmetszés" megakadályozza a gyökerek körbefutását a cserép belsejében. Az átültetéshez két stratégia létezik: gyakoribb, nem sokkal nagyobb méretű edénybe való átültetés, vagy ritkább, de nagyobb edénybe való átültetés. A gyakori átültetések csökkentik a túlöntözés kockázatát, de növelik a munkaerőköltségeket. A ritkább, de nagyobb edényekbe történő átültetés csökkenti a munkaköltségeket, viszont növeli a gyökérrothadás kockázatát, ha a csíranövények még kicsik. Ezért a nagyobb edényekbe ültetett növények esetén fokozott öntözésfigyelés szükséges, amíg meg nem telepednek az új környezetben. Ez a változat egyszerűsíti az átültetési folyamatot, hangsúlyozva a különböző stratégiák előnyeit és hátrányait.

A pálmák nagyon érzékenyek a túl mély ültetésre, függetlenül az életkoruktól vagy méretüktől. Már akár 13 mm-rel túl mély ültetés is komoly növekedési visszaesést okozhat a csíranövényeknél, ami végső soron a növény pusztulásához vezethet. A csíranövényeket úgy kell átültetni, hogy a szár azon pontja, amely közvetlenül a gyökér felett található, a talaj felszínén legyen. Ez a pont néha duzzanatként látható, különösen az idősebb csíranövényeken. Közeli csírázású pálmáknál ez a gomb tövénél található. Ne távolítsuk el a magot a csíranövényről. Ha a mag még mindig kapcsolódik a növényhez a sziklevél nyelén keresztül (távoli csírázás esetén), hagyjuk, hogy a mag a cserép szélén lógjon, vagy helyezzük a talaj felszínére.

Néhány termesztő visszavágja a pálmák csíranövényeinek gyökereit átültetéskor, de ez nem ajánlott, mert növekedési visszaesést vagy akár a csíranövények pusztulását is okozhatja. Ha a csíranövény gyökere hosszabb, mint az átültetéshez használt edény, engedhetjük, hogy enyhén felfelé hajoljon, vagy a tartály belső peremén körbefusson. Azonban a legjobb megoldás, ha elég nagy cserepet választunk, amelybe a gyökér teljes hossza kényelmesen belefér.

Néhány pálmafaj, mint például a Bismarckia és a Borassus, a csíranövény tengelyét egy bizonyos mélységre a föld alá temeti. Ezeket a fajokat általában mély edényekbe ültetik, egyenként. Számos pálmatermesztő tapasztalata szerint hasznos, ha a csíranövény első levele megjelenése után eltávolítják a talajt az edényből egészen a földalatti szárkorona szintjéig.

Ideális esetben az újonnan átültetett csíranövényeket néhány hétig, vagy amíg az új növekedés meg nem jelenik enyhe árnyékba (30–50%) kell helyezni. Ha ez nem lehetséges, az öntözés gyakoriságát gondosan ellenőrizni kell, hogy az átültetett növények ne legyenek vízhiányosak a megtelepedés során.

További információ elérhető angol nyelven az alábbi oldalon: Container Production of Palms

Összefoglalás

1. Pálmafákról gyűjtsük be a pálmamagokat, amikor a gyümölcs megérett.
2. A pálmamagokat gyűjtés után azonnal tisztítsuk meg a gyümölcstől, majd hagyjuk levegőn megszáradni, szórjuk be gombaölő szerrel, és vagy azonnal ültessük el, vagy tároljuk.
3. A pálmamagokat szárazon, zárt műanyag zacskókban tároljuk 18°C feletti hőmérsékleten. A tárolási idő néhány héttől több mint egy évig terjedhet, fajtól függően.
4. Ajánlott a pálmamagokat ültetés előtt 1-7 napig vízben áztatni, naponta cserélve a vizet. Gibberellinsavban (GA₃) való áztatás nem javasolt.
5. A csíráztatáshoz használt tartályoknak és szubsztrátumoknak egyensúlyt kell teremteniük a nedvesség megtartása és a jó vízelvezetés között. Széles körben használnak 1:1 arányú tőzegmoha és perlit keveréket.
6. Ha a magokat teljes napsütésben csíráztatjuk, általában szükséges szubsztrátummal lefedni őket, hogy ne száradjanak ki. Ha azonban árnyékban történik a csíráztatás, a sekély vetés a legjobb megoldás.
7. A pálmamagok magas hőmérsékletet igényelnek a legjobb csírázáshoz. Az ideális hőmérséklet 21–38°C között van, és valószínűleg a legjobb eredményeket 29–35°C-on érhetjük el.
8. A legtöbb pálmafaj magja teljes napsütésben is csíráztatható, bár néhány faj levelei kissé kifehéredhetnek. Az aljnövényzetben növő pálmafajok magjait viszont legjobb árnyékban csíráztatni.
9. A pálmák csíranövényei legalább két hónapig nem igényelnek kiegészítő trágyázást a csírázás megindulása után.
10. Sok pálmafaj magjának több hónapra van szüksége a csírázás megkezdéséhez, és a csírázási folyamat akár több mint egy évig is eltarthat.
11. A pálmák csíranövényeit érdemes átültetni, mielőtt a gyökérzetek a csíráztató tartályban összegabalyodnának. Általában célszerű megvárni, amíg legalább egy levél megjelenik. Az átültetést a melegebb hónapokra érdemes időzíteni, amikor a gyökérnövekedés gyorsabb.
12. A pálmák nagyon érzékenyek arra, ha túl mélyen ültetik őket. Ültessük át a pálma csíranövényeket úgy, hogy a szár azon pontja, ahol a gyökerek kezdődnek, a talaj felszínén legyen.
13. Átültetéskor ne szakítsuk meg a mag kapcsolatát a pálma csíranövényével.
14. Átültetéskor nem ajánlott a csíranövények gyökereit visszavágni.

Irodalomjegyzék

Broschat, T.K. 1998. Endocarp removal enhances Butia capitata (Mart.) Becc. (Pindo palm) seed germination. HortTechology 8: 586–587.

Broschat, T. K. and H. Donselman. 1986. Factors affecting storage and germination of Chrysalidocarpus lutescens seeds. J. Amer. Soc. Hort. Sci. 111: 872–877.

Broschat, T. K. and H. Donselman. 1987. Effects of fruit maturity, storage, presoaking, and seed cleaning on germination in three species of palms. J. Environ. Hort. 5: 6–9.

Broschat, T. K. and H. Donselman. 1988. Palm seed storage and germination studies. Principes 32: 3–12.

Carpenter, W. J. 1987. Temperature and imbibition effects on seed germination of Sabal palmetto and Serenoa repens. HortScience 22: 660.

Carpenter, W. J. 1988a. Temperature affects seed germination of four Florida palm species. HortScience 23: 336–337.

Carpenter, W. J. 1988b. Seed after-ripening and temperature influence Butia capitata germination. HortScience 23: 702–703.

Carpenter, W. J. 1989. Influence of temperature on germination of Sabal causiarum seed. Principes 33: 191–194.

Carpenter, W. J. and E. F. Gilman. 1988. Effect of temperature and desiccation on the germination of Thrinax morrisii. Proc. Fla. State Hort. Soc. 101: 288–290.

De Leon, N. J. 1958. Viability of palm seeds. Principes 2: 96–98.

Doughty, S. C., E. N. O'Rourke, E. P. Barrios and R. P. Mowers. 1986. Germination induction of pygmy date palm seed. Principes 30: 85–87.

Holmquist, J. de Dios and J. Popenoe. 1967. The effect of scarification on the germination of seed of Acrocomia crispa and Arenga engleri. Principes 11: 23–25.

Kitzke, E. D. 1958. A method for germinating Copernicia palm seeds. Principes 2: 5–8.

Loomis, H. F. 1958. The preparation and germination of palm seeds. Principes 2: 98–102.

Murikami, P.V. and F.D. Rauch. 1984. Effect of age and handling on subsequent growth and development of areca palm (Chrysalidocarpus lutescens) seedlings. J. Environ. Hort. 2:91–93.

Nagao, M. A. and W. S. Sakai. 1979. Effect of growth regulators on seed germination of Archontophoenix alexandrae. HortScience 14: 182–183.

Nagao, M. A., K. Kanegawa and W. S. Sakai. 1980. Accelerating palm seed germination with gibberellic acid, scarification, and bottom heat. HortScience 15: 200–201.

Meerow, A. W. 1994. Fungicide treatment of pygmy date palm seeds affects seedling emergence. HortScience 29: 1201.

Odetola, J. A. 1987. Studies on seed dormancy, viability, and germination in ornamental palms. Principes 31: 24–30.

Schmidt, L. and F.D. Rauch. 1982. Effects of presoaking seeds of Chrysalidocarpus lutescens in water and gibberellic acid. Foliage Digest 5(12):4–5.

Tomlinson, P. B. 1990. The Structural Biology Of Palms. Clarendon Press, Oxford.

Wagner, R. I. 1982. Raising ornamental palms. Principes 26: 86–101.

Jelen cikk egy eredetileg angol nyelvű írás nem hivatalos fordítása alapján készült. A fordítás célja a téma érthetőbbé tétele és elérhetővé tétele magyar nyelven, de előfordulhatnak eltérések az eredeti tartalomhoz képest. Az információk pontosságáért és hitelességéért nem vállalunk felelősséget. Az eredeti cikket ajánlott elolvasni, hogy a lehető legpontosabb és teljesebb képet kapjuk a tárgyalt témáról.